Árilis 4., szombat /3.rész/

Marci ment legelöl, utána Eri, majd én és végül Peti zárta a sort. Egyesével vettük a lépcsőfokokat, szorosan egymás mögött. Mikor a barátnőm lépett egyet, hirtelen megreccsent alattunk a lépcső, ő meg felsikkantott. Szegény. Totál be volt parázva. Még talán jobban is mint én. Mikor leértünk, elindultunk egy hosszú folyosón. A falak szürkék voltak, és pókok tucatjai másztak rajta. Léptem egyet, és valami puhát éreztem a talpam alatt. Inkább nem akartam tudni, hogy mi volt az. Tovább mentünk. Peti telefonja kezdett egyre jobban halványodni, majd teljesen lemerült. Ránéztem a sajátomra. Szerencsére én reggel feltöltöttem, így csak alig fogyott valami. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Mindenki ugrott egyet, hiszen egy ilyen sötét lyukban egyáltalán nem megszokott dolog a max. hangerőre állított I like to move it. Megnéztem ki lehet, majd felvettem.
- Szia Zsófi!Hol vagytok? Már csak ti meg a Marciék nincsenek meg. Gyertek vissza! Lizáék feladták a keresést.
- Szia Nóri!A... pincében vagyunk. Itt vannak velünk a fiúk is. Mindjárt indulunk vissza. Heló! - azzal leraktam. - Nóri volt. Azt mondta menjünk vissza. Lizáék feladták.
- Ne már. Pedig tök jó itt. - Húzta a száját Peti. És ekkor lemerült Eri telója is.
- Ajj... - hangzott a lány felől.
- Nézzük meg mi van a folyosó végén. Aztán vissza mehetünk - állt elő a tervvel Marci. Ebbe mind beleegyeztünk, úgyhogy elindultunk. Itt az út kétfelé ágazott. Elindultunk a bal oldali irányába. Itt most három fele ágazott, megint a baloldalin mentünk.
- Hú, de kíváncsi lennék, hogy mi lehet a többi járatban. - mondtam. De valószínüleg erre már nem lesz alkalmam. Nemsokára a végére is értünk. Igazából nem is volt ott semmi különös, csak térképek. Lehet, hogy valamikor ezt a helységet használták térképtárnak. Jobb oldalon viszont még volt egy csomó történelem témájú könyv. Beleolvastam az egyikbe. De ez nem ám olyan volt, mint a legtöbb. Hanem sokkal részletesebb. Szerencsére üres volt a táskám így leemeltem egy Atlantisz témájút, meg egy, a Magyarok vándorlásával foglalkozót. (Tudniillik rajongok a töriért.) Meg volt egy Piramisos is. Na az még pont belefért a tatyómba. Így, teletömött hátizsákkal mentem vissza a többiekhez.
- Hát te meg mit raktál a táskádba? - kérdezte Eri.
- Van itt egy csomó könyv. Kiválogattam párat. - vigyorodtam el. Ekkor kialudt Marci telefonja is.
- Jobb lenne indulni. - mondta vészjóslón. Ekkor megcsillant a szemem egy ládikán. Nem volt nagy. Olyan 10x10cm-es lehetett. Azt is elemeltem.
- Komolyan. Olyan vagy, mint egy szarka. - nevetett Marci, de aztán a többiek is bekapcsolódtak.
- Na jó most már tényleg mehetünk - majd elindultunk. Sikeresen átverekedtük magunkat az útelágazásokon. Pár perc múlva megpillantottam a - már jól ismert - lépcsőt. Sietősen fellépdeltünk rajta, majd Marci bedugta a kulcsot a zárba és elfordította balra. Ekkor valami vészjóslóan reccsen, és a fiú kihúzta a zárból a fej nélküli kulcsot.
- Hoppá...- mondta majd kényszeredetten elröhögte magát.
- Igen... Hoppá... - mondtam rosszallóan, majd ránéztem a telómra. Már csak 3% volt. Gyorsan tárcsáztam Nórit.
- Szia hol vagytok?! Már tök rég óta várunk.
- Heló! A pincében! De Marci sikeresen beletörte a zárba a kulcsot, úgyhogy beragadtunk. Kérlek csináljatok valamit! Mindjárt lemerül a mobilom!! - hadartam, majd végszóra kikapcsolt a készülék. Mi négyen, pedig ott ragadtunk beszorulva, a szinte ismeretlen, vaksötét pincében...

                                                                

Remélem tetszett ez a rész. Nemsokára jön a következő.

Addig is jó olvasást: cica 1