Április 4., szombat /4.Rész/

Tétlenül álltunk. Egyszer csak - asszem Peti - felvetette azt az ötletet, hogy kereshetnénk egy elemlámpát. Igen, ez nem is lett volna olyan nehéz, hogyha nem vaksötétben kellett volna tapogatóznunk. De ha már úgy sincs dolgunk, hát nekivetettük magunkat. Óvatosan, előre megfontolt lépéseket tettünk, nehogy véletlen lecsússzunk a lépcsőn. Mivel én megtaláltam a lejárót, úgy döntöttem, akkor én lent keresek. Óvatosan lépdeltem a síkos márványlapokon. Még korlát sem volt. Amikor már azt hittem, hogy a legvégére értem, léptem egy jó nagyot. Csakhogy az éppen nem a legalja volt, így a nagy űrbe léptem bele. Hirtelen előrelendültem, sikítottam egyet és egyszerre akkora halál érzet fogott el, hogy az csak na. Aztán beleestem valakinek a karjaiba. Ezen valószínűleg nem csak én lepődtem meg, hanem az is akibe bele zuhantam, mert hallottam egy nagyon halk "Mi a...?!"-t. Pár perc merengés után közelebb hajolt a fülemhez és belesúgta:
- Hihetetlenül béna vagy... - majd közelebb hajolt az arcomhoz, így ki tudtam venni a vonásait. Egyértelműen Marci volt. Aztán odahajolt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, gyorsan felálltam, és egy laza "Kösz"-szel már ott sem voltam. A fal mentén haladtam. Mivel tudtam, hogy az a szoba ahonnan elcsentem a könyveket, nem is volt olyan messze elindultam hát arra. Próbáltam felidézni, hogy merre mentünk az előbb. Egyenesen a folyosón, majd balra, aztán megint balra. Amikor beléptem a helységben próbáltam felidézni magamban, hogy hogy nézett ki. És akkor eszembe jutott, hogy az egyik asztalon volt egy. A fal mentén haladtam és gyorsan meg is találtam. Csak reménykedni tudtam, hogy működik. Megnyomtam rajta a gombot... És nem. Na jó. Lehet, hogy a kelleténél egy kicsit régebb óta volt már ott. Visszamentem a többiekhez.
 - Találtam elemlámpát. - jelentettem ki. A többiek valahogy követhették a hangom mert megtaláltak és kitépték a kezemből. - Csak sajna nem működik. - mondtam lelombozva. A választ viszont már nem hallottam, mert elkezdtek dörömbölni az ajtón. Majd megszólalt egy éles férfihang.
- Fazekas Márton! Nagy Péter! És a két lány jöjjön ki de azonnal! - ordította.
- Ajjaj... Az igazgatóhelyettes... - suttogta rémülten Eri. Mondjuk az jó jel, hogy csak a két fiút szólította nevén. Hi-hi.
Hallottam pár hangfoszlányt, amiből arra következtettem, hogy a többiek épp most mondják meg neki, hogy konkrétan mi is a szitu. Majd megint megszólalt.
- Mindjárt jövök! El ne merjenek onnan mozdulni! - ordított be.
- Hah. Minta bárhová is tudnánk menni. - monda Marci, egy picit hangosabban mint kellett volna.
- Fazekas Márton! Azonnal fogja be a száját, mert még megemlegeti! - hallgattatta el, majd (a hangos lábdobogásokból ítélve) elviharzott. Mi meg csak szép csendben vártuk, hogy beteljesüljön a sorsunk. Kábé 10 perc múlva újra dörömbölnek.
- Szóltam a lakatosnak, még 10 perc mire kijön. Addig foglaljátok el magatokat! - szolt be megint az igh.
Hátrébb húztam a többieket, hogy ne hallják meg odakint, hogy miről beszélünk.
- Na akkor most mit fogunk csinálni? - kérdeztem.
- Passz.
- Ki tudja.
- Lehetne olyat játszani, hogy körbeírsz valakit, a többieknek meg ki kell találni, hogy ki az. - na ezt mindenki jó ötletnek találta ezért el is kezdtük. Peti írt körül elsőnek.
- Lehet E/1. ben is mondani? - kérdezte.
- Tőlem - mondta Eri.
- Oké. - mondta, majd totál elvékonyított hangon megszólalt - Reggel 7 van. Kinyitom a szekrényem, de nem tudom mit vegyek fel. Cuki piros alapon fekete pöttyös, vagy a fekete alapon piros pöttyös szoknyámat? De ezek nem jók mert nincsenek hozzájuk passzoló karkötőim. Akkor vegyem fel a farmerszoknyámat? De ahhoz még a hajamat is ki kéne vasalni.Nem. Inkább a fekete alapon fehér pöttyös naci és a cuki buggyos ing mellett döntök. Ahhoz elég csak begöndöríteni a hajamat. - egyszerre nevettük el magunkat. Mindenki tudta, hogy ez a Bogi lesz, de mégis Eri mondta ki először. Így hát most ő következett.
- Tanárnő felelhetek? - itt egy picit megváltoztatta a hanját - másnap: Én, én szeretnék felelni! következő nap: Enikő néni elmondhatom még a Róma bukását is? - fejezte be.
- Ez Kristóf lesz. Ő imád ennyire felelni. - mondta Marci.
- Talált süllyedt - mondta a lány.
- Ő egy lány aki imád táncolni. Mindene a zene. Mellesleg még jól is tanul. Szép porcelán bőre van és a tanárok kedvence. Persze a kislányos külső mögött egy kemény lány rejtőzködik.
- Én?- szólaltam meg végül.
- Kitaláltad - na erre a válaszra nem számítottam. Még szerencse, hogy sötét volt így nem láthatták, hogy a természetes "porcelán bőröm" átváltozik rákvörössé. Most én jöttem. Dilemmáztam egy kicsit, de csak azért is őt választottam.
- Általában vidám, és mindig benne van a bajkeverésben. Vezető egyéniség. Ez abból a szempontból jó, hogy tudja irányítani az osztályt, viszont abból nem, hogy egy csomóan követik a rosszba is. Az igazgatóhelyettes nyíltan utálja.
- Na ez én vagyok - jelentette ki Marci. Így újból ő következett. Elmélyítette a hangját - Fazekas Marcell. Már megint mi a fenét művelt? Egy szerencséje van, hogy mindig megússza. De már ez sem tart soká. Gondoskodni fogok róla. - ezen nevettünk. Az tény, hogy Marci és a tanár úr kölcsönösen utálják egymást. Ekkor viszont egy nagyon éles dörmögő hang szólalt meg az ajtó felől.
- Fazekas Marcell! Már megint maga az?! Áhhh... Tudja mit? Inkább ne is válaszoljon.
Ezután az idő viszonylag nyugisan telt, amíg végre ki nem szabadultunk. Akkor viszont szembetaláltuk magunkat az igazgatóhelyettes cseppet sem barátságos képével. Próbáltunk észrevétlenül elsurranni mellette de ő nem engedett.
- Őszintén! Mégis mi a fenét kerestek odalenn a pincében? - kérdezte karba font kezekkel.
- Hát ööö... - mondta Marci, majd gyorsan benyúlt az ajtón és előhúzott egy felmosórongyot. Nem tudom, hogy kerülhetett oda... - Felmosórongyot kerestünk.
- És mért zárták magukra az ajtót? - kérdezte szúrós tekintettel. Jogos.
- Nem mi zártuk be. Magától bezáródott amikor becsapódott mögöttünk. Mi csak azért törtük bele a kulcsot mert ki akartuk nyitni. - nah. Azért kezdek ám én is belejönni ebbe a hazudozósdiba. Hiába. Ez a Marci kezd rossz hatással lenni rám...
A Tanár Úr még mindig szúrósan nézett ránk, de aztán nagy nehezen utunkra engedett minket.
A hazaút szótlanul telt. Otthon küldtem egy SMS-t Marcinak:

Komolyan... Te két bal kezes...

Amire természetesen hamarosan megérkezett a válasz is:

 Mondja ezt a kétballábas... :D

                                                           

Na ezzel be is fejeződtek a szombati részek. Sajnálom, hogy ilyen hosszúra nyúlt

Remélem nemsokára tudom hozni a kövi részt.

cica 1

Árilis 4., szombat /3.rész/

Marci ment legelöl, utána Eri, majd én és végül Peti zárta a sort. Egyesével vettük a lépcsőfokokat, szorosan egymás mögött. Mikor a barátnőm lépett egyet, hirtelen megreccsent alattunk a lépcső, ő meg felsikkantott. Szegény. Totál be volt parázva. Még talán jobban is mint én. Mikor leértünk, elindultunk egy hosszú folyosón. A falak szürkék voltak, és pókok tucatjai másztak rajta. Léptem egyet, és valami puhát éreztem a talpam alatt. Inkább nem akartam tudni, hogy mi volt az. Tovább mentünk. Peti telefonja kezdett egyre jobban halványodni, majd teljesen lemerült. Ránéztem a sajátomra. Szerencsére én reggel feltöltöttem, így csak alig fogyott valami. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Mindenki ugrott egyet, hiszen egy ilyen sötét lyukban egyáltalán nem megszokott dolog a max. hangerőre állított I like to move it. Megnéztem ki lehet, majd felvettem.
- Szia Zsófi!Hol vagytok? Már csak ti meg a Marciék nincsenek meg. Gyertek vissza! Lizáék feladták a keresést.
- Szia Nóri!A... pincében vagyunk. Itt vannak velünk a fiúk is. Mindjárt indulunk vissza. Heló! - azzal leraktam. - Nóri volt. Azt mondta menjünk vissza. Lizáék feladták.
- Ne már. Pedig tök jó itt. - Húzta a száját Peti. És ekkor lemerült Eri telója is.
- Ajj... - hangzott a lány felől.
- Nézzük meg mi van a folyosó végén. Aztán vissza mehetünk - állt elő a tervvel Marci. Ebbe mind beleegyeztünk, úgyhogy elindultunk. Itt az út kétfelé ágazott. Elindultunk a bal oldali irányába. Itt most három fele ágazott, megint a baloldalin mentünk.
- Hú, de kíváncsi lennék, hogy mi lehet a többi járatban. - mondtam. De valószínüleg erre már nem lesz alkalmam. Nemsokára a végére is értünk. Igazából nem is volt ott semmi különös, csak térképek. Lehet, hogy valamikor ezt a helységet használták térképtárnak. Jobb oldalon viszont még volt egy csomó történelem témájú könyv. Beleolvastam az egyikbe. De ez nem ám olyan volt, mint a legtöbb. Hanem sokkal részletesebb. Szerencsére üres volt a táskám így leemeltem egy Atlantisz témájút, meg egy, a Magyarok vándorlásával foglalkozót. (Tudniillik rajongok a töriért.) Meg volt egy Piramisos is. Na az még pont belefért a tatyómba. Így, teletömött hátizsákkal mentem vissza a többiekhez.
- Hát te meg mit raktál a táskádba? - kérdezte Eri.
- Van itt egy csomó könyv. Kiválogattam párat. - vigyorodtam el. Ekkor kialudt Marci telefonja is.
- Jobb lenne indulni. - mondta vészjóslón. Ekkor megcsillant a szemem egy ládikán. Nem volt nagy. Olyan 10x10cm-es lehetett. Azt is elemeltem.
- Komolyan. Olyan vagy, mint egy szarka. - nevetett Marci, de aztán a többiek is bekapcsolódtak.
- Na jó most már tényleg mehetünk - majd elindultunk. Sikeresen átverekedtük magunkat az útelágazásokon. Pár perc múlva megpillantottam a - már jól ismert - lépcsőt. Sietősen fellépdeltünk rajta, majd Marci bedugta a kulcsot a zárba és elfordította balra. Ekkor valami vészjóslóan reccsen, és a fiú kihúzta a zárból a fej nélküli kulcsot.
- Hoppá...- mondta majd kényszeredetten elröhögte magát.
- Igen... Hoppá... - mondtam rosszallóan, majd ránéztem a telómra. Már csak 3% volt. Gyorsan tárcsáztam Nórit.
- Szia hol vagytok?! Már tök rég óta várunk.
- Heló! A pincében! De Marci sikeresen beletörte a zárba a kulcsot, úgyhogy beragadtunk. Kérlek csináljatok valamit! Mindjárt lemerül a mobilom!! - hadartam, majd végszóra kikapcsolt a készülék. Mi négyen, pedig ott ragadtunk beszorulva, a szinte ismeretlen, vaksötét pincében...

                                                                

Remélem tetszett ez a rész. Nemsokára jön a következő.

Addig is jó olvasást: cica 1

Április 4., szombat /2.rész/

Mikor odaértünk a többiekhez már csak ránk vártak. Marci ismét felállt az asztalra. Rápillantott az órájára majd megszólalt.
- Rendben. 5 perc múlva fél hat. Na kik akarnak a hunyók lenni? - majd körbenézett.
- Oké, majd leszünk mi. - adta meg magát Liza.
- Rendben. Számoljatok el százig. Aztán indulhattok. Na akkor mindenki készüljön, egy perc és indul a játék. Ja igen. És még valami. Senki sem válhat el a párjától. - majd lejött a padról és elkezdett visszaszámolni. - 5, 4, 3, 2, 1, rajt!
Aztán mindenki szétszéledt. Mi a megbeszéltek alapján elindultunk az északi fele. Magamban számoltam. Amikor az ott lévő lépcsőhöz értünk éppen végeztem.
- Oké. Most kezdenek el keresni.
- Nem mondom jó kis meló lesz - nevette el magát a barinőm. Egyetértésem jeléül én is elnevettem magam.
Mikor a lépcsők tetejére értünk, elindultunk a nyugatiba, mikor szembe jött velünk Marci és Peti. Persze Eri rögtön földig pirult. Én szerencsére nem vagyok az a könnyen pirosodó fajta. És a fiúkkal is hamar meg szoktam találni a közös hangot.
- Heló! - köszöntem rájuk amikor odaértünk hozzájuk. - Ti hova fogtok bújni? - ekkor Marci a szájára tette a kezét és csissegett. Majd a falra mutatott, azután a fülére. Gondolom azt akarta tudatni, hogy itt még a falnak is füle van. Majd odahajolt hozzám és belesúgta a fülembe.
- Lefüleljük a hunyókat. - itt furcsa arcot vághattam, mert rögtön megmagyarázott mindent. - Azt terveztük, hogy elmegyünk, mintha el akarnánk bújni. Aztán titokban követjük őket. Ti?
- Mi a pincébe terveztünk. - súgtam neki vissza.
- Tényleg! Hogy ez nekem, hogy nem jutott eszembe! Kémkedni bármikor tudunk, de a pincébe lejutni nem. Mehetünk veletek? - kérdezte. Erire néztem aki bőszen bólogatott a fiú háta mögött.
- Végül is mért ne? - mondtam mosolyogva. Majd elindultunk. Halkan, szinte alig hallhatóan emeltük a lábunkat. Aztán a keleti lépcsőjénél megtorpantam, majd a fejemre csaptam.
- Bakker, hogy én mekkora hülye vagyok! Elfelejtettünk kulcsot hozni. - ránéztem Marcira, majd könyörgőre fogtam - Kérlek mond, hogy nálad van a kulcs amit az igh. adott! - hatalmas vigyor terült az arcára, majd elkezdett kotorászni a pulcsijában. Hamarosan előhúzott egy kulcscsomót amin - úgy ránézésre - kábé 20 kulcs lehetett. Szerencsére csak 2 olyan ami olyan mint egy kapukulcs. (Már régebben megnéztem a kulcslyukat, és láttam, hogy abba nem a sima, termeket nyitó kulcs a jó.) Lemerészkedtünk a lépcsőn, majd kikémleltünk a folyosóra.
- Bakker! Ezek ott vannak! - leheltem és a távolodó alakokat néztem. Szerencsére a déli felé mentek. Mikor bekanyarodtak a sarkon, libasorban odalopóztunk az ajtóhoz: Elöl Marci, mögötte én majd Eri, és legvégül Peti. Bedugta az egyik kulcsot a zárba. Nem sikerült, úgyhogy a másikat próbálta. Csodák csodája, az beleillett. Elfordította 2 szer, és az ajtó hangos nyikorgással kinyílt.
- A francba! - suttogta a vezető fiú, majd gyorsan bementünk utána, halkan betette az ajtót, és rázárta.
- Ne már! Így nincs is esélyük megtalálni! - szólalt meg végre Eri is.
- Nyugi. Van egy kulcs a hunyóknál is. - mondta már normál hangon.
Körül néztem. A helységben félhomály volt, de ahogy lenéztem a lépcsőre, inába szállt a bátorságom. Lent vaksötét uralkodott.
- Biztos, hogy le akarunk mi oda menni? - kérdezte Eri, megelőzve engem. Úgy látszik ő is megpillantotta a sötétet.
- Nyugi. Ez nem is olyan félelmetes. - szólalt meg a sarokban álló Peti. - És különben is Van nálunk telefon. Azzal tudunk világítani, amíg nem találunk egy használható elemlámpát. - mondta, majd végighúzta a kezét egy asztalon. - Öcsém, mikor használhatták utoljára ezt a helységet? - kérdezte, nem várva rá választ. Mindenki megvonta a vállát, majd a lépcső felé fordultunk.
- Akkor jó lesz indulni - adta meg a végszót Marci, majd belevetettük magunkat a mélybe...

                                                           

Remélem tetszett ez a rész. Nemsokára érkezik a kövi.

Addig is jó olvasást: cica 1

Április 4.,szombat /1. rész/

Kedves naplóm. A mai napom hihetetlenül jól telt. Lehet, hogy a grillparti elmaradt és helyette takarítanunk kellett, de össszességében nagyon jól mulattunk. Mondjuk erre tényleg nem számítottam. De inkább kezdem az elején.
Dél helyett ma 11 kor ebédeltem. (biztos ami biztos).
1 kor már mindenki ott volt.:
-jól van gyerekek. Akkor kezdhetitek. Hajrá!-indított el minket az igazgató. Mi írtó nagy lelkesedéssel belekezdtünk a takarításba.
Mikor már nem volt a közelünkben egy tanár sem, Marci felállt egy asztalra(?).
— Figyelem mindenki! Takarítsatok szupergyorsasággal.
— Már megint te! Azonnal száljj le az asztalról vagy különben megemlegeted. Most meg mit álltok itt így? Azonnal lássatok neki a munkának!— az igh. ma egyáltalán nem volt jó bōrben.
— Nem hallottátok? Hajrá — utánozta az igh.-t ♥Peti♥. Természetesen hatalmas nagy röhögés követte.
*5 óra*
Nagyon gyorsan elszaladt az idõ. Ahoz képest hogy mire számítottunk egész gyors kész lettünk. Még maradt két óránk.
— Na figyeljen mindenki! Nem hiába kértem, hogy legyetek kész hamar. Mindenki álljon párba, hogy ne veszítsétek el egymást szem elõl.
Ezt követõen mindenki párba rendezõdött: én-Eri, Bogi-Nóri, Levi-Tomi, Zsolti-Barni, Liza-Kristóf.
Peti még mindig nem talált magának párt. Nem tudom ez, hogyan lehet hiszen párosan vagyunk. Marci meg feltelepedett az asztalra és szerintem nem is szàndékoozott hamar lejönni onnan.
— Nekem miért nincsen párom?—forgolódott össze vissza kétségbeesetten. És ekkor rájottem, hogy miért nincs neki.
—Én vagyok a párod te idióta—mondta Marci még mindig az asztal tetején állva (természetesen)— na mindenki figyeljen! Kaptok fél órát hogy megnézzétek az iskola minden kis zugát. Ugyanis /hatásszünet/ ratatatamm! Bujócskázni fogunk.
— Ez most komoly? Bujócska? — háborodott fel Nóri.
— Idefigyeljetek — álltam fel az asztalra én is. Természetesen benne voltam és rögtön levàgtam, hogy miért pont bujócska — az iskola hatalmas. Ha fél óra alatt körbenézünk, marad még másfél óránk. És, hogy senki se legyen egyedül, ezért egyszerre két ember lesz a hunyó.
— Végülis egész jól hangzik. Ki van benne?
— Én — skandáltuk egyszerre (persze Nóri és Dóri kivételével).
— A törpség dönt — szólt ♥Peti♥.  A két lány meg csak háborgot és visított.
—De mi nem akarunk játszani.
— Akkor ti lesztek a hunyók.
— Argh — milyen értelmes válasz. Szóval feladták és inkább bújnak és nem hunynak.
— Minden csapat fél óra mulva legyen itt. Csak öt percet várunk. Hajrá. Azzal leugrott az asztalról (csoda hogy lejött róla).


Mi Erivel elindultunk az északi szárny felé, mivel ott már láttam jó pár zegzugos helyet. A folyosókon nem lehet elbújni, a termekben meg túl egyértelmű. Nem is tudtam, hogyan fognak a hunyók megtalálni minket. De tényleg. A suli baromi nagy, az idő meg szűkös. És most gondolj bele. Nekünk ezt kellett kitakarítani. Nem is csodálom, hogy beletelt jónéhány órába.
Addig mentünk amíg végre eljutottunk az északi szárnyba. Mivel a suli dél felé nézett itt volt a hátsó kijárata.
Felmentünk az emeletre. (A suli két szintes. Van a nulladik meg az első).  Itt nem találtunk semmi érdekeset. Csak termek, szekrények, polcok, és megint termek sorakoztak egymás mellett. Ahogy haladtunk elértünk a keleti szárnyhoz. A mi sulink  eléggé fura. A keleti szárny a legrégebbi, az lehet vagy 300 éves. Az északi valamivel fiatalabb, a déli is. A nyugati viszont hiper szuper modern. Állítólag az csak 6 éve készült el. Itt ahol most mi voltunk, (a keletiben) még márványlépcsők voltak. De olyanok, hogy a szélük totálisan le van görbülve, és úgy kell rajta lemenni, hogy egyfolytában arra figyelsz, hogy orra ne ess. Csak a változatosság kedvéért lementünk rajta. Az az igazság, hogy itt még nem nagyon jártam. Itt inkább a szertárak vannak, meg a szakközepesek termei. Mikor balra fordultunk egy hatalmas csarnok tárult a szemünk elé. Említettem már hogy milyen nagy a sulink? Nem is csoda, hogy még nem találkoztunk senkivel. Na de vissza a tárgyhoz. Végignéztünk az ajtókon, de egyen megakadt a szemem.

Pince

Oldalba böktem a lányt és az ajtóra mutattam. 

- Az lesz a mi helyünk. - ránéztem. Mosolyogva bólintott. Aztán elhatároztuk, hogy még nem megyünk be, majd csak akkor amikor elkezdődött a játék. 

- Keresni kellene egy titkos lépcsőt. Túl egyértelmű lenne ha errefele indulnánk el.

- Jó ötlet, de nem hinném, hogy találunk. - csüggesztettem le Erit.

- Kár. De akkor inkább induljunk el északra ott menjünk fel az emeletre és onnan tovább a keletibe. Ott meg majd le.

- Ez jó ötlet. - ismertem el. - A játék úgy is a nyugatiban kezdődik.

- Oké. Akkor szerintem indulhatunk is vissza. De most dél felé.

- Oké. - mondtam majd elindultunk. 

                                                     

Folytatása következik. Bocsi mindenkinek aki olvasta a blogomat (már ha egyáltalán volt ilyen) azért mert nem frissítettem már jó, jó, jó pár hónapja. Neked is bocsi Szabri /und Betti :D/.

Nem volt nagyon ihletem, és úgy gondoltam inkább bezárom, de aztán mégiscsak belekezdtem.

További jó olvasást. cica 1

Április 3.,péntek

Reggel kipihenten ébredtem. Nagyon jó érzés. Sosem szoktam kipihenni magam.

Mikor bementem a terembe levágtam magam a székemre:
-Alig várom a holnapot.
-Nekem mondod?Én már megvettem a zöld gumikesztyût is.
Szóval egy kisebb vita keletkezett arról, hogy ki várja „jobnan” a holnapot. Lehetett volna ezt még sokáig csinálni de a töri tanár véget vetett mindennek. Ja hogy már elkezdõdödd az óra? Huppsz.

Suli után áthívtam Erit hozzánk. Tök jót dumáltunk és mindketten kikönyörögtük a szüleinknél, hogy had aludjon nálunk. :)

Április 2.,csütörtök

Hát elég nagy mázlink volt, hogy az iskolába csak kitûnõ diákokat vesznek fel és így nem nagyon adnak beírásokat na meg az igazgató is jókedvében volt és elhitte hogy ez csak azért volt mert tegnap volt április elseje. Talán még a szülõk sem tudják meg.
Mivel ma francia különórám lesz ezért úgy is öltöztem.( i love párizs felíratû felsõ+kék gatya).

Elsõ órám töri. Eléggé húzós.
Második matek.
Harmadik tesi.
Negyedik technika.
Ötödik rajz.
Mindegyik óra rendben zajlott. Jöhetett az osztályfõnöki óra.
Csengetéskor bejött az ofõ(férfi) utána az ig.helyettes(férfi) legvégül pedig ratatatammm, az igazgató(férfi). Hurrá.
-Gyerekek ez nem szép dolog-ofõ. Õ kedves.
-Szívatni a tanárokat?-váltott erõsebb hangnemre az igh.
-Mi a fenét képzeltek magatokról?-ordította le a fejünk a diri. Mi lapítottunk.
-Rendben gyerekek. Most mondjátok meg mire volt jó ez az egész.
-Április 1.-je-skandáltuk.
-Ezesetben talán enyhíthetünk a büntetésen nem?-fordult vigyorogva az ofõ az igh. felé. Oó ez nem jó jel.
-Hát talán. De ez akkor sincs rendjén. Szerinted?-fordult az igazgató felé.
-Talán-mondta vigyorogva, sõt inkább vicsorogva-eltekinthetünk a beírástól-ekkor mindenki egy emberként felsóhajtott-de-tette fel a mutató ujját- szombaton 1-7 óráig itt kell lennetek az iskolában és-vigyorodott el jobban- kitakarítjátok az egészet.
-Az egész sulit? De a suli hatalmas.
-Ezért is kaptok rá hat órát. 1 kor mindenki itt van, vagy különben intõt kap mindenki. Ha valaki elmegy hét elõtt arra ugyanez vonatkozik. Minimum hétkor lehet elmenni. Viszont ha nem vagytok kész maradtok.
-Tanár úr! Ha valaki nincs ott akkor mindenki intõt kap?
-Bizony. Egy mindenkiért, mindenki egyért.
-De tanár úr. Szombaton grillpartit tartunk.
-Hát akkor most sajnálatos módon el fog maradni. Na én mentem. Viszlát gyerekek.
-Viszont látásra tanár úr-skandáltuk.
-Tanár úr várjon-szólt Marci. Hát ki más-kikötõdött a cipõfûzõje-az igazgató megnézte aztán felénk fordult:
-Ha ha ha-mi meg elröhögtük magunkat. Ez nem maradhatott el.
-Na akkor én is megyek. Viszlát guerekek-szólt az igh.
-Viszlát tanár úr-skandáltuk.
-Tanár úr várjon! Kikötõdött a cipõfûzõje.
-Ha ha. Én ezt nem veszem be-nem hitte el. Kár volt. A következõ lépésénél rálépett a cipõfûzõjére és orra esett. Mi szakadtunk.
-Én szóltam-tárta szét a karját Marci hintázás közben. Miután kiment az igh. a terembõl a Marci tovább hintázott. Kár volt. Hanyatt esett. Mi szakadtunk. Mégaz ofõ is elmosolyodott de megcsóválta a fejét:
-Gyerekek!Ésszel-aztán csöngettek és kiment a terembõl.

Miután ebédeltem Erivel mentem haza(megvitattuk a maji napot, a Marcit meg a ♥Petit♥) de aztán õ lekanyarodott én meg haza mentem.

Megírtam gyors a leckémet aztán anya elvitt a magántanárhoz.
Francia után átsétáltam a mûvházba a táncóra miatt(szerencsére csak 2utcát kell mennem).

Hullafáradtan értem haza. Megvacsiztam, és közben elmeséltem anyának, hogy szombaton be kell mennem a suliba.
-És pontosan miért is kell bemennetek?
-Öö mertt minden osztálynak kell tennie valamit az iskoláért és mivel a jól tanulást leszavaztuk...
-Hogyhogy ezt nekem eddig nem mondtad?
-Elfelejtettem.

Aztán felmentem aludni.

Szereplők.

Zsófi

Alíz

Anna

Erika(Eri)

Bogi és Nóri

Liza

Marci

Peti

Levi

Tomi

Zsolti

Kristóf

Barni