- Hihetetlenül béna vagy... - majd közelebb hajolt az arcomhoz, így ki tudtam venni a vonásait. Egyértelműen Marci volt. Aztán odahajolt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, gyorsan felálltam, és egy laza "Kösz"-szel már ott sem voltam. A fal mentén haladtam. Mivel tudtam, hogy az a szoba ahonnan elcsentem a könyveket, nem is volt olyan messze elindultam hát arra. Próbáltam felidézni, hogy merre mentünk az előbb. Egyenesen a folyosón, majd balra, aztán megint balra. Amikor beléptem a helységben próbáltam felidézni magamban, hogy hogy nézett ki. És akkor eszembe jutott, hogy az egyik asztalon volt egy. A fal mentén haladtam és gyorsan meg is találtam. Csak reménykedni tudtam, hogy működik. Megnyomtam rajta a gombot... És nem. Na jó. Lehet, hogy a kelleténél egy kicsit régebb óta volt már ott. Visszamentem a többiekhez.
- Találtam elemlámpát. - jelentettem ki. A többiek valahogy követhették a hangom mert megtaláltak és kitépték a kezemből. - Csak sajna nem működik. - mondtam lelombozva. A választ viszont már nem hallottam, mert elkezdtek dörömbölni az ajtón. Majd megszólalt egy éles férfihang.
- Fazekas Márton! Nagy Péter! És a két lány jöjjön ki de azonnal! - ordította.
- Ajjaj... Az igazgatóhelyettes... - suttogta rémülten Eri. Mondjuk az jó jel, hogy csak a két fiút szólította nevén. Hi-hi.
Hallottam pár hangfoszlányt, amiből arra következtettem, hogy a többiek épp most mondják meg neki, hogy konkrétan mi is a szitu. Majd megint megszólalt.
- Mindjárt jövök! El ne merjenek onnan mozdulni! - ordított be.
- Hah. Minta bárhová is tudnánk menni. - monda Marci, egy picit hangosabban mint kellett volna.
- Fazekas Márton! Azonnal fogja be a száját, mert még megemlegeti! - hallgattatta el, majd (a hangos lábdobogásokból ítélve) elviharzott. Mi meg csak szép csendben vártuk, hogy beteljesüljön a sorsunk. Kábé 10 perc múlva újra dörömbölnek.
- Szóltam a lakatosnak, még 10 perc mire kijön. Addig foglaljátok el magatokat! - szolt be megint az igh.
Hátrébb húztam a többieket, hogy ne hallják meg odakint, hogy miről beszélünk.
- Na akkor most mit fogunk csinálni? - kérdeztem.
- Passz.
- Ki tudja.
- Lehetne olyat játszani, hogy körbeírsz valakit, a többieknek meg ki kell találni, hogy ki az. - na ezt mindenki jó ötletnek találta ezért el is kezdtük. Peti írt körül elsőnek.
- Lehet E/1. ben is mondani? - kérdezte.
- Tőlem - mondta Eri.
- Oké. - mondta, majd totál elvékonyított hangon megszólalt - Reggel 7 van. Kinyitom a szekrényem, de nem tudom mit vegyek fel. Cuki piros alapon fekete pöttyös, vagy a fekete alapon piros pöttyös szoknyámat? De ezek nem jók mert nincsenek hozzájuk passzoló karkötőim. Akkor vegyem fel a farmerszoknyámat? De ahhoz még a hajamat is ki kéne vasalni.Nem. Inkább a fekete alapon fehér pöttyös naci és a cuki buggyos ing mellett döntök. Ahhoz elég csak begöndöríteni a hajamat. - egyszerre nevettük el magunkat. Mindenki tudta, hogy ez a Bogi lesz, de mégis Eri mondta ki először. Így hát most ő következett.
- Tanárnő felelhetek? - itt egy picit megváltoztatta a hanját - másnap: Én, én szeretnék felelni! következő nap: Enikő néni elmondhatom még a Róma bukását is? - fejezte be.
- Ez Kristóf lesz. Ő imád ennyire felelni. - mondta Marci.
- Talált süllyedt - mondta a lány.
- Ő egy lány aki imád táncolni. Mindene a zene. Mellesleg még jól is tanul. Szép porcelán bőre van és a tanárok kedvence. Persze a kislányos külső mögött egy kemény lány rejtőzködik.
- Én?- szólaltam meg végül.
- Kitaláltad - na erre a válaszra nem számítottam. Még szerencse, hogy sötét volt így nem láthatták, hogy a természetes "porcelán bőröm" átváltozik rákvörössé. Most én jöttem. Dilemmáztam egy kicsit, de csak azért is őt választottam.
- Általában vidám, és mindig benne van a bajkeverésben. Vezető egyéniség. Ez abból a szempontból jó, hogy tudja irányítani az osztályt, viszont abból nem, hogy egy csomóan követik a rosszba is. Az igazgatóhelyettes nyíltan utálja.
- Na ez én vagyok - jelentette ki Marci. Így újból ő következett. Elmélyítette a hangját - Fazekas Marcell. Már megint mi a fenét művelt? Egy szerencséje van, hogy mindig megússza. De már ez sem tart soká. Gondoskodni fogok róla. - ezen nevettünk. Az tény, hogy Marci és a tanár úr kölcsönösen utálják egymást. Ekkor viszont egy nagyon éles dörmögő hang szólalt meg az ajtó felől.
- Fazekas Marcell! Már megint maga az?! Áhhh... Tudja mit? Inkább ne is válaszoljon.
Ezután az idő viszonylag nyugisan telt, amíg végre ki nem szabadultunk. Akkor viszont szembetaláltuk magunkat az igazgatóhelyettes cseppet sem barátságos képével. Próbáltunk észrevétlenül elsurranni mellette de ő nem engedett.
- Őszintén! Mégis mi a fenét kerestek odalenn a pincében? - kérdezte karba font kezekkel.
- Hát ööö... - mondta Marci, majd gyorsan benyúlt az ajtón és előhúzott egy felmosórongyot. Nem tudom, hogy kerülhetett oda... - Felmosórongyot kerestünk.
- És mért zárták magukra az ajtót? - kérdezte szúrós tekintettel. Jogos.
- Nem mi zártuk be. Magától bezáródott amikor becsapódott mögöttünk. Mi csak azért törtük bele a kulcsot mert ki akartuk nyitni. - nah. Azért kezdek ám én is belejönni ebbe a hazudozósdiba. Hiába. Ez a Marci kezd rossz hatással lenni rám...
A Tanár Úr még mindig szúrósan nézett ránk, de aztán nagy nehezen utunkra engedett minket.
A hazaút szótlanul telt. Otthon küldtem egy SMS-t Marcinak:
Komolyan... Te két bal kezes...
Amire természetesen hamarosan megérkezett a válasz is:
Mondja ezt a kétballábas... :D
Na ezzel be is fejeződtek a szombati részek. Sajnálom, hogy ilyen hosszúra nyúlt
Remélem nemsokára tudom hozni a kövi részt.
cica 1
