Ma reggel pakolásztam a szobámban és rábukkantam egy régen kapott naplóra. Gondoltam elkezdem írni.
Reggel kék hangulatomban voltam, ezért így is öltöztem fel.
Mikor bementem a suliba a barátnőm fogadott:
-Szia Zsó! Nem fogod elképzelni mi történt! - áradozott Erika.
-Na nee! Csak nem! Ma elmarad a tanítás? - örültem volna neki.
-Ne hülyülj! Ez tényleg fontos.
-Na köpd ki ha már így felcsigáztál!
-Oké. Hol is kezdjem? Talán ott amikor...Vagy talán azt...Vagy inkább...
-Eri !-ordítottam rá.
-Jól van na! Tegnap mikor kimentem a suliból utánam jött a Marci és megkérdezte, hogy nem akarunk-e elmenni a hétvégi grillpartyra amit a fiúkkal együtt szervez.
-És mit mondtál neki?
-Természetesen azt, hogy elmegyünk.
-ÁÁÁÁÁ!!!!-sikítottam-Minden fiú ott lesz?
-Marci azt mondta, hogy ott lesz a Zsolti, a Tomi, a Peti, a Levi és ő. Na meg ugye én, te, a Bogi a Nóri és a Liza.
-Na nee! A Peti is ott lesz?
-Mondd neked csak ennyi maradt meg a mondandómból?-hüledezett.
-Bocs. Mit mondtál?
-Á mindegy-legyintett-azt mondta, hogy hatra menjünk át hozzá.
-Oké-aztán megfordultam, de eszembe jutott valami ezért visszafordultam. Eri még ott állt. Sejtette, hogy fogok még kérdezni valamit-Te tudod, hogy hol lakik?
-Sejtettem, hogy meg fogod kérdezni, és nem.
-Akkor, hogy fogun keljutni?
-Talán megkérdezhetnénk a fiúkat.
-Okos.
Mikor bejöttek a fiúk a terembe mindketten odamentünk hozzájuk és megkérdeztük őket:
-Ti tudjátok, hogy hol lakik a Marci?
-Miért ti nem?
-Nem.
Ekkor odajött a Marci aki eddig csak távolról hallgatta a beszélgetést:
-Akkor Eri fél hatra eléd megyek.
-Kösz.
-És én hogyan fogok eljutni?-szoltam bele a párbeszédbe.
Ekkor Marci Petire nézett aki megrántotta a vállát és felém fordult:
-Én meg teeléd.
-Kösz-mosolyodtam el, aztán ő is visszamosolygott rám. Olyan gyönyörű a mosolya! Persze aztán eszembe jutott, hogy magától biztos sosem jönne elém. Miért is jönne pont elém? Na mindegy. Tudom, hogy a Marci miatt jön elém, és ezért örök hála neki.
Hazaérve megcsináltam a leckém, segítettem anyunak a mosással, majd este lefeküdtem.
-Bocs. Mit mondtál?
-Á mindegy-legyintett-azt mondta, hogy hatra menjünk át hozzá.
-Oké-aztán megfordultam, de eszembe jutott valami ezért visszafordultam. Eri még ott állt. Sejtette, hogy fogok még kérdezni valamit-Te tudod, hogy hol lakik?
-Sejtettem, hogy meg fogod kérdezni, és nem.
-Akkor, hogy fogun keljutni?
-Talán megkérdezhetnénk a fiúkat.
-Okos.
Mikor bejöttek a fiúk a terembe mindketten odamentünk hozzájuk és megkérdeztük őket:
-Ti tudjátok, hogy hol lakik a Marci?
-Miért ti nem?
-Nem.
Ekkor odajött a Marci aki eddig csak távolról hallgatta a beszélgetést:
-Akkor Eri fél hatra eléd megyek.
-Kösz.
-És én hogyan fogok eljutni?-szoltam bele a párbeszédbe.
Ekkor Marci Petire nézett aki megrántotta a vállát és felém fordult:
-Én meg teeléd.
-Kösz-mosolyodtam el, aztán ő is visszamosolygott rám. Olyan gyönyörű a mosolya! Persze aztán eszembe jutott, hogy magától biztos sosem jönne elém. Miért is jönne pont elém? Na mindegy. Tudom, hogy a Marci miatt jön elém, és ezért örök hála neki.
Hazaérve megcsináltam a leckém, segítettem anyunak a mosással, majd este lefeküdtem.
2 megjegyzés:
Nagyon jó Blog! Élvezettel olvastam. Így tovább! ;)
Wild Lions ~
Köszi
Megjegyzés küldése